"How yoga saved my life? Hogyan mentette meg a jóga az életemet?

Mostanában egyre több ilyen témájú cikkbe futok bele. Miközben emberek arról  vitatkoznak, hogy melyik jóga az igazi, melyik jóga a tradicionálisabb, melyik jóga kamu vagy eredeti,  élnek köztünk olyan emberek akiknek ez egy túlélési taktika. A téma minden esetben rendkívül ember közeli és magával ragadó, hiszen itt nem tanárok tapasztalatairól, mesterek útmutatásairól, nagy guruk súlyos szavairól van szó hanem olyan egyszerű gyakorlókról mint bármelyikünk.
Emberekről akik majdnem elvesztették az életük vagy önmaguk egy részét. Van olyan hölgy aki a házasságát, van aki a testi épségét és van olyan aki a mentális épségét kapta vissza a jóga gyakorlásán keresztül.
Mint jóga oktató fantasztikus ezeket a történeteket olvasni hiszen ezek mind-mind azt jelentik számomra, hogy a jóga egy olyan egyetemes eszköz ami kortól, nemtől, hova tartozástól függetlenül segítség nyújthat. Annak aki kéri! Gyakorlás után, ha még van időnk beszélgetni akkor meg szoktam a tanulókat kérdezni, hogy történik-e változás az életükben a jóga hatására?  Legtöbbször igen a válasz. Az, hogy milyen irányú és fokú ez a változás az rendkívül széles skálán mozog. Van akinek csak a tartása lesz jobb, de volt olyan aki azt mondta, hogy mióta sokat gyakoroljuk a hátra hajlítókat, azóta az előre történő hajlások is jobban mennek neki.Van olyan aki a nap folyamán érezi, hogy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Tehát még olyan nagy és eget rengető történetbe nem futottam bele, de remélem majd egyszer megadatik nekem, hogy valakin így tudjak segíteni.
Mint gyakorló sokkal bonyolultabbnak találom a helyzetet hiszen itt nem kívül állóként nézek egy tanulót hanem önmagamat kell figyelnem. Kicsit szkizoid állapot :) A saját tapasztalatom az, hogy hosszú-hosszú évek munkája sem elég néha ha az ember nem őszinte magával. Kezdőként kinézel egy pózt mert szép, mert nehéz, mert kihívás és csak gyakorolsz, gyakorolsz mint egy őrült, hogy menjen. Ha nem vagy tisztába a karmikus múltaddal, a jelenlegi problémák gyökerével (akár jelenben lévő, akár múlt béli), önmagaddal, akkor nem fog menni. Aztán ha már az ember tapasztaltabb, akkor elkezdi látni az összefüggéseket testi-lelki vonatkozásban. Vagy is megoldom a problémát jöhet az ászana, vagy lehet fordítva is, de akkor is kell önismeret, hogy hagyd megoldódni a dolgot és ne blokkold önmagad. Aztán szerintem már fejlettebb szinten a jógának nem is a  fizikai szintjét használja az ember, hanem inkább a transzcendentális vonatkozásait. Mint például elmélyült meditáció. Erről én még nem nagyon tudok beszélni, de dolgozom az ügyön.
A saját életemre vonatkozólag, biztos kapaszkodónak érzem a jógát. Sok minden történt és történik az életemben. A jóga az egy állandó és örök. Volt egyszer egy magányos órám, mikor egyedül gyakoroltam, rendhagyó módon zene nélkül, csöndben. Amikor is egyszer csak bevillant, hogy ez mindig itt lesz nekem.  Egy olyan önmagamban lévő menedék ahova senki nem jön be, és nem azért mert nem engedem be hanem mert ilyen menedéket mások tiszteletben tartanak (jobb esetben) és nem mennek be. És se zargatnék senkit az elvonulásán! Egy olyan kapaszkodó ami mindig bennem él és olyan tükröt mutat amibe ha  félek is bele nézni akkor ott lesz ha tetszik ha nem. A változás amit pedig hoz néha tényleg életmentő!

Neked mi a tapasztalatod?